Kedves Olvasó!
A múltkori blogbejegyzésem megírása után, kerestem a lehetőséget a változásra. Azt hiszem, valami tényleg történt velem. Egy templomba látogattam el a férjemmel, akivel bár gyakran járunk misére, de megvallom őszintén, sokszor nem igazán érintettek meg a prédikációk, cikáztak a fejemben az egyéb gondolatok a saját problémáimról, nem tudtam és talán nem is akartam koncentrálni, most azonban valami megváltozott.

Misztikus jelentése az isteni malasztból származó lelki örömet, prófétailag pedig a földi élet után a mennyei Jeruzsálembe való boldog bevonulást jelenti. Ezt körmenetet az Evangélium és a Prédikáció követte. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a misét celebráló Atya minden szavát iszom és figyelek, nemcsak testben, hanem lélekben, fejben is ott vagyok, nagyon magasztos érzés volt. Hálásan köszönöm ezúton is az Atya szavait, melyekből csak úgy áradt a tiszta, önzetlen szeretet és melegség Isten és a hívek felé. Az ezt követő Prédikáció a Passióról szólt, mely a Szentírásban Krisztus kínszenvedésének és kereszthalálának történetét tárja elénk. Fájdalmas volt hallani, úgy éreztem, mintha ott lennék az elmondott események középpontjában, a torkomban gombóc volt, szememből pedig folyt a könny, hosszú idő után sírnom kellett, de a lelkem valahogy a zaklatott és keserű magányából, mégis végtelen megnyugvásra lelt. Végül a hívekkel közösen és kézen fogva, együtt imádkoztuk az Úr imádságát, a Miatyánkot.
Hatalmas ajándékot kaptam, visszatért a hitem, éreztem, hogy Isten újra munkálkodik bennem. Kinyílt a szemem, észrevettem, újra az élet apró csodáit, a rengeteg váratlan szépséget és azt az esélyt, amelyet minden nap megkapunk ahhoz, hogy jobb emberekké válhassunk. Azt hiszem nekem ezt jelenti a Húsvét és az előtte lévő várakozás időszaka.
“Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta,hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!” (Jn 3, 16)
Tudtad, hogy az év egyik legcsodálatosabb hetét kezdtük meg éppen? Való igaz, hogy minden nap minden percében meg van a lehetőségünk arra, hogy számot vessünk eddigi életünkkel, és készek legyünk azon változtatni, de a húsvéti várakozás beköszöntével, talán még inkább felerősödik ez az érzés bennünk a testi és lelki megtisztulásra. Törekedjünk arra ezen a héten, hogy elmélyedjünk önmagunkban, vessünk számot a dolgainkkal, tegyünk valami jót, valami különlegeset tiszta szívből és ajánljuk fel azt, menjünk el gyónni és áldozni, imádkozzunk, érezzük, ahogyan munkálkodik bennünk az Isten.
A tegnapi mise után elhatároztam, hogy szeretnék én is adni valamit az Úrnak és a templomnak, ahol tegnap jártam, mert amit én kaptam tőlük, az számomra megfizethetetlen. Ha hiszitek, ha nem, ez a csodálatos hely is anyagi nehézségekkel küzd, de azokból a csekély adományokból is, melyeket kap, a betegeket és rászorulókat támogatja. Úgy döntöttem hát, hogy megkérem családtagjaimat, hogy egész évben, ha bármilyen alkalomra is megajándékoznának engem, úgy az erre szánt összeggel inkább támogassák a Zuglói Páduai Szent Antal Plébánia működését.
Kedves Olvasó, íme a heti útravaló Számunkra:
“Ossz szeretetet, bárhová mész! Ügyelj rá, hogy mindenki jobb érzésekkel és boldogabbak távozzon tőled, mint ahogyan jött! Légy Isten jóságának élő kifejeződése,jóság ragyogjon a szemeidben,a mosolyodban,meleg,üdvözlő szavaidban!” (Teréz anya)



Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: